Kiállítás
Az európai ügyért és a nőjogokért folytatott küzdelme miatt kézenfekvő volt, hogy az első közvetlen európai parlamenti választásokon 1979-ben Louise Weiss is jelöltként induljon. Az Ő neve is felkerült a Défense des Intérêts de la France en Europe (Franciaország érdekeinek védelme Európában) nevű csoportosulás képviselőjelöltjeinek listájára a későbbi miniszterelnök, Jacques Chirac mellé, aki csak „first ladyként” emlegette. A választási kampányban nem volt hajlandó Simone Veil ellen szólni, aki Valéry Giscard d’Estaing elnök Union pour la démocratie française (Unió a Francia Demokráciáért) pártjának listáját vezette.
Louise Weiss mint rangidős parlamenti képviselő vezette le 1979. július 17-én az új Európai Parlament alakuló ülését Strasbourgban. Tudta, hogy történelmi pillanatnak a tanúja, ezért nyitóbeszédét egyenesen Európa újonnan megválasztott politikusaihoz címezte. Nem hazudtolta meg önmagát: figyelmeztette őket, nehogy az „őskövületek kultuszának” hibájába essenek, mert az megbénítja a politikai cselekvést. A kontinens előtt álló legnagyobb kihívást az identitásban, a születésszámban és az emberi jogokban látta. Azzal érvelt továbbá, hogy nem szabad, hogy az európaiakat csak közös gazdasági érdekeik kössék össze, a közös kultúra mentén is kapcsolódniuk kell egymáshoz.
Az alakuló ülés másnapján átadta az elnökséget a frissen megválasztott Simone Veilnek.
Későbbi plenáris felszólalásaiban egy sor fontos problémára irányította rá a figyelmet: egyebek mellett szót emelt az afganisztáni szovjet katonai beavatkozás, az éhezés, az emberi jogok sárba tiprása ellen, valamint a tengerjogokért és Strasbourg európai küldetéséért.
A közvetlen és általános választójog alapján megválasztott Európai Parlament alakuló ülése – Louise Weiss nyitóbeszéde
Az ifjúságpolitika, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a sport területével foglalkozó parlamenti bizottság tagjaként új projekt indítására is alkalma nyílt: az európai egység történetének szentelt múzeum létrehozására.
Idős kora ellenére Louise Weiss egészen haláláig aktívan politizált: 1983-ban, 90 évesen hunyt el, így már nem tudta kitölteni képviselői mandátumát.
