Kiállítás
Az első világháború borzalmaitól kísértve Louise Weissben élénken élt a vágy Európa országainak közelítésére, népeinek kibékítésére. Jobb jövőt szeretett volna építeni embertársainak. 1918-ban másodmagával megalapította a L’Europe nouvelle hetilapot, amely színvonalas nemzetközi vonatkozású kül- és gazdaságpolitikai írásokkal segítette a kontinens pacifista véleményformálóit.
Weiss 1919-ben újságíróként jelen volt a versailles-i békeszerződés aláírásán, és gyakran tudósított az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött közép- és kelet-európai utódállamok nemzeti törekvéseiről. Oroszországba is elment, hogy a Vöröskeresztnek első kézből számoljon be a nagy októberi szocialista forradalom nyomán kialakult állapotokról és az ország egyes régióit sújtó éhínségről. A rá olyannyira jellemző szociális érzékenységtől vezérelve Franciaországba visszatérvén jótékonysági akciókat szervezett az alultáplált orosz és ukrán gyerekek megsegítésére.
1920 és 1934 között ő volt a L’Europe nouvelle főszerkesztője, és így a XX. század európai történelmét meghatározó események epicentrumában találta magát. Kora legkiemelkedőbb íróival volt alkalma együtt dolgozni Paul Valérytől kezdve Léon Blumig. Gyakran kérte fel őket cikkek írására az újság külpolitikai rovatába.
Genfnek szinte állandó vendége volt. Folyamatosan beszámolt a Nemzetek Szövetségének munkájáról, és ott találkozott Jean Monnet-val, Európa majdani „alapító atyjával” is.
Igazságos békemegállapodást szorgalmazott Németországgal, és segített népszerűsíteni az európai egység gondolatát. Támogatta a kollektív európai biztonsági rendszert létrehozó locarnói egyezményt, és síkra szállt a francia külügyminiszter, Aristide Briand által megálmodott föderális Európáért is.
Louise Weiss lassanként megkerülhetetlen tényezővé vált a diplomáciai újságírás férfiak által dominált világában. Párizsi szalonjában prominens értelmiségieket, diplomatákat és politikai vezetőket fogadott. Akkora tisztelet övezte, hogy 1925-ben kitüntették a Becsületrend lovagi fokozatával. Alig egy évtizeddel később, Hitler hatalomra kerülésével azonban felhagyott az újságírással. Arra a következtetésre jutott, hogy egyre kevesebb a remény a további európai közeledésre, és más eszközökkel kell Európa békéjéén munkálkodni.