Kiállítás
1934-ben Louise Weiss ismét nagy fába vágta a fejszéjét: a nők emancipációjáért szállt harcba. A brit és amerikai szüfrazsettek mozgalmaiból ihletet merítve megalapította a La Femme nouvelle (Az új nő) szövetséget, hogy a nők szavazati jogáért küzdjön, és információs központot hozott létre, hogy népszerűsítse a francia férfiak és nők polgári és politikai jogainak egyenlőségét.
Rendkívül erős üzenete volt annak, hogy Louise Weiss, ha szimbolikusan is, sok választáson indult jelöltként.
Először a helyhatósági választásokon próbálkozott, majd 1936-ban Párizsban csatlakozott azokhoz a szüfrazsettekhez, akik jelképesen megmérettették magukat jelöltként a francia nemzetgyűlési választásokon. Külön szórólap készült az arcképével és részletes önéletrajzával a korteshadjárathoz.
A nők egyenjogúságát követelve országszerte tüntetéseket és felvonulásokat szervezett.
Európa viszont ekkor még nem állt készen a változásra: a francia nőknek egészen a második világháború végéig kellett várniuk arra, hogy a férfiakhoz hasonlóan szavazhassanak és jelöltként indulhassanak a választásokon.
Weiss így hát újabb akut problémák felé fordította figyelmét. 1938-ban felismerte, hogy elkerülhetetlen egy újabb konfliktus, és bekapcsolódott a francia külügyminisztérium által létrehozott központi menekültbizottság munkájába, amely a nácizmus elől menekülő zsidó családok tömeges beáramlását kezelte. Később a Becsületrenddel kitüntetett francia nők szövetségének tagjaként tevékeny szerepet vállalt a nők passzív légvédelmi közszolgálatának működtetésében.
Az újabb háború kitörésekor ismét fáradhatatlanul segített másokon. Jelentkezett önkéntesnek, hogy a Francia Vöröskereszt számára gyógyszereket és alapvető élelmiszereket szerezzen az Egyesült Államokban. A megszállt Franciaországba való visszatérésekor azt ugyan nem tudta megakadályozni, hogy a Gestapo el ne kobozza személyes iratait és könyvtárát, de legalább nem esett áldozatul a zsidóüldöztetésnek, és több barátját is sikerült megmentenie az elhurcolástól.